Hol is kezdjem? Valójában már óvodás koromban eldöntöttem, hogy szakács szeretnék lenni. Mindig kíváncsian figyeltem édesanyámat és a nagymamáimat, amint a konyhában serénykedtek. Persze mindig segíteni is akartam, és természetesen szabadott is. Ekkor szerettem bele a főzésbe. Szerencsére nagyon korán rájöttem a világ legfontosabb dolgára is: Teljesen mindegy mit, csak szeresd, amit csinálsz! A véleményem pedig az, hogy nincs is szebb dolog annál, mint amikor valakinek örömet szerezhetünk a munkánkkal.
Az általános iskola elvégzése után, nem is volt kérdéses hova tovább, 2003-ban felvettek a keszthelyi VSZK-ba. Az intézmény falain belül eltöltött 6 évről egy egész könyvet lehetne írni, de rövidre fogva, nagyon jó időben, nagyon jó helyre (osztályba és évfolyamba) kerültem. Rengeteget tanultunk a vendéglátásról és nagyon jó tanáraink, szakoktatóink voltak, akiknek így utólag visszaemlékezve a kisujjában volt a szakma minden egyes mozdulata. Aki erre nyitott volt, és egy kicsit odafigyelt, nagyon sokat elleshetett tőlük.
Életem egyik fordulópontja egy péntek reggel volt. Konyhai gyakorlat, Kránicz István tanár úr odajött hozzám és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a nyáron Svájcba menni, szakmai gyakorlatra. Természetesen azonnal igent mondtam. Hetekkel később, egy nagyon komoly szóbeli és írásbeli felvételi után, ahol 80-ból 7-diákot vettek fel, már indulhattam is Svájcba. Az úti cél Passugg volt, Svájc egyik legjobb vendéglátós iskolája. Az itt látottakra és a szerzett tapasztalatokra is felbecsülhetetlen értékként gondolok. Modern eszközök és tankonyha, patika rend és tisztaság, és úgyszintén nagyon jó tanárok. Egy szakácstanulónak maga a mennyország! A tanfolyamot sikeresen elvégeztem, aminek kifejezetten örültem, hogy egyedüliként kaptam a többtucat szakácstanonc közül 6-os, azaz kitűnő gyakorlati jegyet. Az iskola után kiközvetítettek a gyakorlati helyemre, ami egy kis hegyi étterem volt. Itt is apait-anyait beleadva teltek a hetek-hónapok. És olyan dolgokat tanult az ember, amit egyik iskolában sem tanítanak. A vendéglátás minden terén kipróbálhattam magam, mosogatás, hidegkonyha, melegkonyha, pincérkedés. Az étterem tulajdonosával olyan jól kijöttünk, hogy lassan 6 éve nála dolgozom. Igaz, már sokat változott a munkaköröm.
Jelenleg egy nagyon szép borétterem és vinotéka sommelier-je vagyok. Nyaranta szívesen megyek haza Keszthelyre, és segítek szüleimnek a családi vállalkozásunkban, és mindig örömmel gondolok a VSZK-s évekre, és az ott tanultakra.
Pampetrics Milán sommelier
Legyél Te is a Keszthelyi VSZK tanulója! Nyílt napunk:
2017 november 30 (csütörtök) 14.00