Fisli István igazgató gálaműsoron elmondott beszéde

Tisztelt Hallgatóság! Számomra az intézményünk jubileuma kapcsán a Padlás c. musical gyönyörű sorai jutottak eszembe elsőként:

,,Mert kell egy hely, hol minden szellem látható!

Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.

Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,

Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog.

Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk,

Mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk.”

Talán mondanom sem kell, hogy a közönség soraiban helyet foglaló nagyon sok ember számára a Keszthelyi VSZK egy ilyen hely, egy örök vonzás, amelyhez feltételek nélkül, kitörölhetetlenül tartozunk, ahol a falaknak szelleme, szellemisége van, amely majdnem olyan meleg számunkra, mint a családi otthon, ahol emlékezni fognak majd ránk is, egyszerű lámpásaira a teremtőnek. A Keszthelyi VSZK egy olyan hely, amelynek születését, majd további történetét meghatározó alapvetés az volt, hogy itt a Balaton partján legyen egy szakképző intézmény, amely kiváló vendéglátó, idegenforgalmi, kereskedelmi szakembereket képez. Olyan szakembereket, akik lélekkel végzik a munkájukat, magukénak érzik a vendéglátó, turisztikai, kereskedelmi egységeket, akiknek helyi kötődésük van, és nem csak ideiglenes jelleggel, pár hónapos munkavállalási céllal érkeznek térségünkbe.

Mert kellett egy hely, ahol a kiváló vendéglátós szakembereket képzik

Mert kellett egy hely, ahol a gasztronómiát szakértelemmel űzik

Mert kellett egy hely, hogy a Balaton vendégforgalma erősödjön

Mert kellett egy hely, hogy a régiónk, mindannyiunk otthona, fejlődjön

Mert kellett egy hely, ahol szenvedély a minőségi vendéglátás

Mert kellett egy hely, ahol örök érték a vendégtisztelő mentalitás.

Köszönet és hála a megálmodóknak, az iskola alapítóinak, hogy felismerték a kor kihívásait, és útjára indították az országban akkor még egyedülálló vendéglátó szakközépiskolát.

Tisztelt Hallgatóság! Kellett egy hely, de természetesen kellett egy jó csapat is.

Idősebb Puskás István vezérigazgató úr, a VSZK megálmodója, Dr. Horváth József alapító igazgató úr, Dr. Horváth Zoltán nyugalmazott igazgató úr, az égi pedagóguskar minden tagja, Muszatics László címzetes igazgató úr, valamennyi volt pedagógus kolléga, dolgozó, korábbi fenntartó, vezető, oktatásirányító, szülő, egykori diák, bármely intézményi partner. Köszönöm nekik/nektek, hogy ma itt lehetünk, hogy együtt ünnepelhetünk. Ti vagytok a VSZK biztos alapjait lerakó személyek, a mi múltunk, amely most is meghatározza mindennapjainkat.

Kedves vendégeink, tisztelt szülők, kedves kollégák, volt és jelenlegi VSZK-s diákjaink!

Arról, hogy milyen hellyé is tudott válni a VSZK az elmúlt 55 év alatt, álljon itt pár vélemény egykori diákjainktól.

Könnyid László, a Magyar Turisztika Ügynökség Turizmusstratégiai vezérigazgató-helyettese: A térségben a legmagasabb képzési szintet a VSZK testesítette meg, ahova bekerülni sem volt egyszerű.

Szita Zsolt, a hévízi Lotus Therme Hotel éttermi igazgatója: A szakma oly mértékű szeretetét ismertették meg velünk tanáraink és oktatóink, amelyek a mai napig meghatározzák a mindennapi életünket.

Bangó László, Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Keszthely Térségi Szervezetének elnöke, a balatongyöröki Panoráma Hotel nyugalmazott igazgatója: PROFESSZIONÁLIS SZAKKÉPZÉS, felkészült tanárokkal, szakoktatókkal, ez a VSZK.

Dr. Tóth-Kaszás Nikoletta – A Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának igazgatója, egyetemi adjunktusa: Ez az intézmény jóval többet kínál, mint egy egyszerű középiskola –ez egy önálló kultúra. A VSZK-ban kapott alapok szakmai nagyszerűségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy az egyetem első félévei tulajdonképp ismétlésnek tűntek számomra.

Pampetrics Milán borkereskedő, akinek az intézményben töltött évek alatt lehetősége volt kimenni Svájc egyik legjobb vendéglátós iskolájába: Rengeteget tanultunk a vendéglátásról és nagyon jó tanáraink, szakoktatóink voltak, akiknek a kisujjában volt a szakma minden egyes mozdulata. Aki erre nyitott volt, és egy kicsit odafigyelt, nagyon sokat elleshetett tőlük.

Molnár Gábor, aki 2015-ben a rangos Bocuse d’Or szakácsverseny döntőjében képviselte hazánkat: VSZK … mit is jelent ez a szó számomra? Talán egy márkajelzést, egy olyan unikumot, mellyel annak idején, és gondolom napjainkban is mindenki tisztában van. Egy intézmény, amely olyan embereket nevel, akik nemcsak a szakmai szférában, hanem a civil életben is tökéletesen megállják a helyüket. Legendás hely volt ez számunkra a szó szoros értelmében.

Kedves Hallgatóság! Ahogy ezek a példák is mutatják, az elmúlt évtizedek alatt intézményünk olyan hely tudott maradni, amely tisztességgel tette a dolgát, képezte a régió szakembereit a vendéglátás, a turizmus, és a kereskedelem területein, amely területek most is meghatározóak az itt élők boldogulásában, és ezen keresztül minden környékbeli emberi élet kiteljesedésében. És a Keszthelyi VSZK ott van ma is számos szállodavezetői, étteremvezetői székben, ott van számos kiváló vendéglátó egységben, étteremben, rengeteg kiváló séf, mesterszakács, pincér munkájában, ott van számos kereskedelmi üzletben, vagyis számos kimagasló, lelkiismeretes munkát végző szakmai teljesítményben. De ott van minden évben a szakmai versenyek döntősei között is, számos előkelő helyezést elért közismereti, kulturális, művészeti versenyeredményben.

Mindezen eredmények ellenére, valószínűleg sokan itt a székeken és számosan a külvilág véleményformálói közül is úgy látják, hogy ez a hely, már nem az a hely. Ez a VSZK, már nem az a VSZK, amely az induláskor, vagy a hőskorának titulált időszakban volt. „20-25 évvel ezelőtt még minőség volt a VSZK-ban” – kapom meg én is sokszor a meglehetősen leegyszerűsítő ítéletet. Pedig Hérakleitosz óta tudhatjuk, hogy „Egyetlen ember sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó, és ő már nem ugyanaz az ember”. A gyermeklétszám országos megcsappanása, az általunk képzett szakmák presztízsének csökkenése okán intézményünkre jóval nagyobb feladat hárul az esélyteremtés, a társadalmi felzárkóztatás területén. De kell-e szégyenkeznünk emiatt? Biztos vagyok benne, hogy nem. Ha változtatni akarunk a szakképzés, a szakképző intézmények megítélésen, akkor azt gondolom, mindenkire büszkén kell tekintenünk, aki szakmát szerez, aki tisztességgel, odaadó alázattal, szakmaisággal próbál érvényesülni a sokszor szívszorító családi háttér, a kiszolgáltatott szociális körülmények ellenére. Igen, mi számukra is karrierlehetőséget kínálunk, esélyt arra, hogy szakmájuk mesterei legyenek, nem feledve az evangéliumi útmutatást: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”.

Tisztelt Hallgatóság!

Úgy gondolom, nem feladata egy jubileumi emlékezőnek, hogy górcső alá vegye, értékelje az éppen zajló eseményeket, folyamatokat. De az mindenképpen, hogy megemlítse, milyen nyomon jár, milyen elképzelések vezérlik a jövő építésében.

A jövő vendéglátásáról diskurálva pedig elsőként a digitalizáció, a robotika kihívásai okozhatnak fejtörést. Vajon szükség lesz-e a VSZK-ra, az általunk képzett szakemberekre? Egész biztosan más lesz a vendéglátás 10, 20, 30 év múlva, több rutinfolyamat automatizálható, a fejlődés a mi területünkön sem megállítható. Minden szakképző intézmény számára, így természetesen számunkra is elengedhetetlen a folyamatos fejlődés, az új kihívásokhoz való igazodás. Álljon itt azonban Kovács Kristóftól, a Déryné nevű kultikus budai vendéglő tulajdonosától egy idézet:

“A vendéglátás felemelés, gondoskodás, szórakoztatás. Hiszen ezért megyünk vendégségbe, és ezért hívunk vendégeket. Mindezt csak egyéniséggel, sármmal, bájjal, határtalan figyelemmel, türelemmel, tehetséggel lehet összehozni.”

Az tehát, ami a vendéglátás lényege, nem automatizálható. A szakemberek egyöntetű véleménye, hogy ahogy a jelenben, úgy a jövőben is a legnagyobb kihívást a megfelelő szaktudású, mentalitású és nyelvet beszélő munkaerő megtalálása jelenti. Itt a Balaton partján, azt gondolom, pontosan tudjuk ezt. Minőség, profizmus, alázatos és világra nyitott szakemberek. Hiszem, hogy ezek a kulcsai a jövőnek, a jövő vendéglátásának.

A mai jubileumi ünnepségünk nyilvánosságával élve, társul hívom most is mindazokat, akik pontosan tudják, hogy régiónk jövőjét a turizmus-vendéglátás ágazatban írják. Intézményünket életre hívó alapvetés cseppet sem veszített érvényességéből.

Mert továbbra is kell egy hely, ahol a kiváló vendéglátós szakembereket képzik

Mert továbbra is kell egy hely, ahol a gasztronómiát szakértelemmel űzik

Mert továbbra is kell egy hely, ami a nagybetűs VSZK!

Zárszóként pedig következzen ismét az általam átdolgozott Padlás c. musicalből egy részlet, ami talán a térségünknek is komoly nehézséget okozó elvándorlásra is ad egy választ.

Lehet, sokaknak van számtalan más hely, ami szebb és jobb a mi térségünknél.

Lehet létezik valahol az a vendéglátás is, amely többre képes a miénknél.

De a mi tengerünk itt van, és itt van a mi hajónk.

Nekünk itt van dolgunk, itt kell legyenek álmaink.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Hajrá VSZK!